2012. március 5.

Zenenapló - C kategória

Mr. Fingers
Introduction
(1992)

Gondolom ez ilyen contest nyertes, amiben az volt a cél, hogy kiöljenek minden izgalmat a zenéből. Nem hiszem, hogy létezik ennél középszerűbb zene.

Horrendous
Anareta
(2015)

Nehéz ezt így megfogalmazni. Itt egy komplett, kidolgozott lemez és gyakorlatilag nincs semmi pozitívum amivel védhetném.

CSS
Planta
(2013)

I don't get the point.

John Coltrane
A Love Supreme
(1965)

Tudom, hogy össze kéne esnem a gyönyörűségtől, de sajnos olyan korlátolt és korlátozott vagyok, hogy nem sikerül felfognom, hogy mi történik itt. Egy őszinte vallomást hallottatok.

Animal Collective
Spirit They're Gone, Spirit They've Vanished
(2000)

Normál tudatállapotban, megszállott lelkesedés nélkül, teljes mértékben értékelhetetlen.

Animal Collective
Danse Manatee
(2001)

Normál tudatállapotban, megszállott lelkesedés nélkül, teljes mértékben értékelhetetlen.

Animal Collective
Hollinndagain
(2002)

Normál tudatállapotban, megszállott lelkesedés nélkül, teljes mértékben értékelhetetlen.

Animal Collective
Camfire Songs
(2003)

Normál tudatállapotban, megszállott lelkesedés nélkül, teljes mértékben értékelhetetlen.

Animal Collective
Here Comes the Indian
(2003)

Normál tudatállapotban, megszállott lelkesedés nélkül, teljes mértékben értékelhetetlen.

jj
V
(2014)

Ez valami alibihülyéskedés. Aki képes volt olyan remek lemezzt összehozni, mint a no2, annak ilyen szarért csak megdorgálás járhat. Nem is dalok ezek, amiket hallani. Nagyon nagyon gyenge.

frYars
Power
(2014)

Fel fogom keresni és móresre fogom tanítani azt az egyént, aki ezt képes volt egy évvégi legjobb lemezes listára felrakni. Nagyon gyenge.

Kevin Abstract
MTV1987
(2014)

Zeneileg még hagyján, legalább van benne valami ötlet. De ez az üres semmitmondó ének és pofázás nagyon gyenge.

Little Dragon
Nabuma Rubberband
(2014)

FKA Twigs fantázia, erotika és izgalommentesen. Nem árt ez senkinek, csak mi végre létezik?

Jungle
Jungle
(2014)

Hülyehangú ének revisited. Nem valami izgi lemez.

D'Angelo
Black Messiah
(2014)

Fantáziátlan, erőtlen, tingli-tangli búgó zene, meg idióta énekstílusból tetszőleges sorok, ami épp eszébe jutott. Se eleje se vége a számoknak, minek is jöttem ide?

Jennifer Castle
Pink City
(2014)

Középutas, feleslegesen szomorkás és a stílus se a szívem csücske.

Daniel Bachman
Orange Co. Serenade
(2014)

Gondolom ezt egyfajta country-ambient-korcsosulásként kéne hallgatni. Nem megy. Másnak meg rossz.

Perfect Pussy
Say Yes to Love
(2014)

Semmi erő nincs benne. Hallom, hogy veszettül kiabál, megy a feedback, darálnak a dobok és mégis, mintha csak eltűnne az éterben.

Shellac
Dude Incredible
(2014)

Hát lehet, hogy a C+-t is megérdemelné, de nem akarom kideríteni.

Grumbling Fur
Preternaturals
(2014)

Nyugdíjas könyvelők mindennapjainak valósághű lekövetése ultrarealista hangulatképzésben.

Fear of Men
Loom
(2014)

Összemosódnak a számok, mint [tetszőleges frappáns hasonlat, ami most épp nem jut eszembe]. Mostanában nagyon sokan elhitték, hogy tényleg elég csak cukin énekelgetni meg pengetni hozzá és akkor már csináltak valamit. Rossz hírem van: ez szar. A dobmunkán kívül nem tudnék semmi pozitívat megemlíteni. Nagyon gyengék a dalok.

King Tuff
Black Moon Spell
(2014)

Középutas pop-rock. Ilyenek mennek az Amerikai pite utánzatok ezreiben. Tudod mit kell érezned mikor hallgatod, majd azt is elfelejted, hogy egyáltalán hallottál valamit. Remek.

The Growlers
Chinese Fountain
(2014)

Szomorú, tingli-tangli rock. Rettentő unalmas és rettentően elkedvtelenít. Ilyen ingerszegény zenét ritkán hallani.

The Coral
Butterfly House
(2010)

Ez eddig valahogy kimaradt. Mindig sok töltelékszámuk volt, de a végére (Ja, nem! Idén kiadtak egy újat!) sikerült egy egész lemezt összerakni belőlük.

Jethro Tull
Songs from the Wood
(1977)

Ez a szinpadias, bénaszintis, középkorias beütésű hangzás nincs ínyemre. Ráadásul majdnem minden szám ugyanaz. Szenvedés végighallgatni.

The Proper Ornaments
Wooden Head
(2014)

Még egy ilyen középutas, lagymatag együttesre nincs szükség. Ezt bizton állíthatom. Keserédes, rém unalmas és semmi célja a daloknak.

Perc
The Power and the Glory
(2014)

Nagyon nehezen hallgatható. Agyonhasznált mély mellett harsogó zizegések, direkt debil ritmusok meg ilyesmi. Nem találom benne a vonzót. Valakinek ez biztos jó játék amúgy, szerintem csak simán az internet korának egy mellékterméke. Ellenben a Living End című záró szám meglepő kivétel, mert egy szép kis fokozásra épített loop-mindfuck. Legalább ez az egy szép munka.

Khanate
Things Viral
(2003)

Nehéz elképzelni, hogy ezt bárki is komolyan gondolja. Olyan lassú és töredezett, mintha egy ordítozó, szenilis nagypapa élőben, egyedül játszaná fel az egész albumot. Aztán lehet, hogy tényleg így van, nem tudom.

Wife
What's between
(2014)

Kétségbeejtően unalmas és középszerű. Jajj.

Lee Bannon
Alternate/Endings
(2014)

Bejátszott hangminták, milliószor újrahasznosított breakek és struktúrálatlan, lélektelen számok. Unalmas az eszköztár, de túl lehetne lépni ezen is (ahogy bármi más részleten), ha egyéb szinteken jól, ésszel, átgondolva lenne elkészítve. Nincsen, úgyhogy kuka.

Wen
Signals
(2014)

Bejátszott hangminták, milliószor újrahasznosított breakek és struktúrálatlan, lélektelen számok. Unalmas az eszköztár, de túl lehetne lépni ezen is (ahogy bármi más részleten), ha egyéb szinteken jól, ésszel, átgondolva lenne elkészítve. Nincsen, úgyhogy kuka.

Daniel Avery
Drone Logic
(2013)

Ne mondja senki, hogy bármilyen szinten újat tud mutatni. Középszerű, unalmas és ráadásul már rég túl is vagyok ezen az acid-es témán. 2014 van baszki!

Richard Skelton
Verse of Birds
(2012)

Nagyon hosszú, nagyon unalmas, nagyon egyöntetű. Néhol kifejezetten irritáló a zajos hangözön. Nem tart semerre, csak hullámokban elő-előtör, majd visszavonul. Minden szám ugyanolyan. Annyira keserű, hogy az összes életkedvem elmegy tőle. Egy és 3/4 órában ez rettenetesen tömény szomorúság.

The Range
Nonfiction
(2013)

Céltalan hangmintabemutató. Ilyet minden 5. unatkozó városi ficsúr tudna csinálni, ha rápörögne valami zenekészítő programra.

Speedy Ortiz
Major Arcana
(2013)

Középszerű, érdektelen és unalmas. Minden mozzanat ismerős valahonnan, ráadásul jellegtelen a dallamvilág és a hangszerelés is.

Young Widows
Settle Down City
(2006)

Nem érzem, hogy megtalálták volna a saját hangjukat. Szépen elsajátították a technikát és remekül összelopkodták a stílus alap motívumait, de teljesen üres. Hát hol van ehhez képest egy random Pissed Jeans szám vagy album? Naugye.

Maps & Atlases
Perch Patchwork
(2010)

Meghallgattam többször is, de fogalmam sincs, hogy mit kéne éreznem amikor ezt hallgatom. Kb annyira nem értem, mint a pankrációt vagy a mangapornót.

Ariel Pink's Haunted Graffiti
Witchhunt Suite for World War III
(2006)

Mi a jófene ez? Ááá szóval innen indult! Őőő, szép fejlődésen ment keresztül, legalább ennyit mondhatok.

Perfume Genius
Put Your Back N 2 It
(2012)

Nem reménytelen, de csak mély depresszióban szenvedő, öngyihez utolsó lökést kereső embereknek ajánlott. Nagyon egysíkú, nagyon szenvelgő.

Bilal
A Love Surreal
(2013)

Ami miatt néhány szám tetszett az előző lemezről (könnyed, változatos slágeresség), az erről pont hiányzik. Az RnB-t, ami megmaradt, azt viszont nagyon nem bírom. Van rajta kifejezetten idegesítő szám is, a nagy része csak simán unalmas.

Earl Sweatshirt
Doris
(2013)

N.e.m.a.z.é.n.z.e.n.é.m.N.e.m.i.s.t.u.d.o.m.m.i.é.rt.t.ö.l.t.ö.t.t.e.m.l.e.

Mark Fell
Sentielle Objectif Actualité
(2012)

Sieben demo programme für das geniale komputer software Rebirth RB-338. Nem zene ez. Ááá

Kuba
Random Precision
(2012)

Best of chillout '98. Whatever.

Oren Ambarchi
Audience of One
(2012)

Attól hogy hosszú kivárások és sejtelmes hangok uralják a lemez nagy részét, még nem lesz komoly és nem nyer instant értelmet. Inkább átlátszóan semmitmondó és álművészi. Egyszerűen unalmas. Nem ragadja meg a figyelmemet, az ingerküszöb alatt tanyázik. Jócskán. A Fractured Mirror meg tök jó szám. Nem értem, hogy került erre borzalmas lemezre.

Ash Ra Tempel
Join Inn
(1973)

Improvizációs maszturbálás. Biztos élvezte valaki valamikor. Én is próbáltam. Talán annak jó volt aki játszotta. Nekem nem. Tipikus sehonnan sehova.

Desolate
Celestial light beings
(2012)

Egy hallgatás után instant felesleges időpocsékolásnak minősítetett, tipikus chill-stílusgyakorlat.

Tanlines
Mixed Emotions
(2012)

Ez az a haverom haverjának a zenekara eset, amihez semmi közöm, de mégis kötelességnek érzem szeretni, pedig tudat alatt érzem, hogy nem érdemli meg a figyelmet. Sok majdnem jó pillanat gyűjtőhelye.

The Chap
We are nobody
(2012)

Már eleve gyanús volt, hogy miért érzem rosszul magam amikor hallgatom. Hogyan lehet egy 35 perces, tökéletesen ártatlan, csupán a játékos, aranyoskás hangvételre utazó, gyakorlatilag érzelemmentes lemezt végighallgatni? De könyörgöm! Ezt valaki el is készítette! Nem akarok többet megtudni erről a jelenségről. Egyáltalán nincsenek rossz ötleteik, de mondom, ez az egész produkció egyfajta antizene. Az önkifejezés megsemmisítése. Elszomorító.

Blanche Blanche Blanche
Wink with both eyes
(2011)

Über-weirdo lo-fi shit. Valamit nagyon keményen tolnak a skacok. Itt elkapni valami dallamot... De legalább rövid.

Orca Team
Restraint
(2012)

Nem értem a hangnemet és elképzelni se tudom, hogy ezt ki, miért és hogyan. Van ilyen hangulati állapot? Érez így ember? Elcseszett művészlélek játszadozása? Vajon addig készült amíg felvették ezt? Túl sok a kérdés. Igaz, legalább egységesen érthetetlen.

Frenk
Minden ellen
(2012)

Idegesítően szenvelgő, nem tart semerre, korszerűtlen a hangszerelése és nagyon de nagyon lehangoló. Elgondolkodtat, hogy mégis hogy tudta ugyanaz az ember írni a Színes körmök című gigaslágert és mondjuk a Vaj és méz című förmedvényt. Siralmas.

Bears
Greater lakes
(2012)

Annyira középszerű és unalmas, hogy teljes érdektelenségbe fullad. Egy fél megjegyezhető dallam sincs. Áhh.

Ratatat
LP3
(2008)

Atyagatya. Pedig én hogy szerettem néhány számukat az első két albumról. Minősíthetetlen. Linkelni sincs értelme.

Wild Nothing
Nocturne
(2012)

Most az ilyen Colorstaros pengetéstől kéne hanyattdőlni, mint ami a címadószámban van? A Pitchfork megette, hát én nem. Bár sok pénzért én is látnék potenciált benne bőven. Jellegtelen, aktatologató bájgúnárok kedvence. Borzalom.

Powell
The ongoing significance of steel & flesh
(2011)

De hol van a lényeg? Miféle minimál ez amiben semmi megfogható nincs? Azért az is szép, hogy egy félkész számnak mixe is van.

I:Cube
M Megamix
(2012)

Na jó, de ezeket a zenéket 2012-ben? Én ezt a fajta revivalt nem veszem be. Azért ennyire már ne adjuk le.

Passion Pit
Gossamer
(2012)

Ezzel szemben, három évvel később, tehát kellő művészi szünet után, előjöttek ezzel az izével. Elképesztő csalódás. Egy olcsó kurválkodás, ahogy első hívószóra lefekszenek a zeneiparnak. Művi, üres számok sora (példa), a spontaneitás teljes hiánya, konvencionális love, love, love éneklés eurovíziós dallamokra. Senki nem mondja meg, hogy nem öt tetszőlegesen választott pop-producer rakta össze a számokat. Egyszerre vesztette el az összes erényét, pedig ehhez jobb esetben azért minimum 3-4 album szokott kelleni... Nem mondom, hogy nem volt meg a szentimentalizmus csírája az első lemezen, de ott olyan szerethetően emberi majd minden megmozdulásuk, hogy teljesen magával ragadja az embert. Ezek után már csak egy valamit tudok hozzátenni: Please unicorn, eat tacos with me!

Sonnymoon
Sonnymoon
(2012)

Rég volt már olyan, ami ennyire nem érdekelt. Enervált, sehova se tart, egyszerűen nem értem a koncepciót. Kész.

Violens
True
(2012)

Nincs az az Isten, hogy én ezt még egyszer végighalgassam. Most már elegem van ezekből a jellegtelen, összefolyó maszlagokból. A fene vigye el!

Baroness
Yellow & Green
(2012)

Borzalmasan jellegtelen. És dupla! Ha megfeleznénk és a jobbakat hagynánk meg is nagyon kevés lenne. Ennél unalmasabb éneket rég hallottam.

Richard Hawley
Standing at the Sky's edge
(2012)

Biztonsági korosember rock. Vagyis unalmas és érdektelen. Hangulatra egy nagy nulla. Ez a tipikus igényes zene. Jól játszanak a hangszereken, megtanulták hogy kell dalokat írni, kellően változatos... Viszont nincs lelke.

Spoek Mathambo
Father Creeper
(2012)

Én nem látom okát, hogy ezt miért hallgatnám.

Vladislav Delay
Vantaa
(2011)

Érdektelen, unalmas. 1001 ilyet hallottam már.

Vladislav Delay
Whistleblower
(2007)

Érdektelen, unalmas. 1000 ilyet hallottam már.

Opeth
Ghost reveries
(2005)

Átlagos, tipikus, unalmas.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése