Baskin

Can Evrenol (2015)

1. Bemész a boltba, veszel egy 55"-es OLED TV-t. (Mást jelenleg nincs nagyon értelme venni.)
2. Beüzemeled, rákötöd a gépre, idealizálod a lejátszást.
3. Kivárod, hogy legyen két szabad órád az egyik éjszaka.
4. Beülsz elé max. 2 méterre, felveszed a fejhallgatót, feltekered a hangerőt. (Maximális mozi hatás.)
5. Elindítod a Baskin c. filmet és befosol.

Gyanítom, hogy második nézésre nem lenne olyan hatással rám, mint most elsőre volt és szinte biztos, hogy előjönnének hibák, amik nem tűntek fel. Nade könyörgöm! Ha vannak is, azért nem tűntek fel, mert totál megbabonázott és leborította a fejemet. Hát miért, ha nem ezért nézünk filmeket? Talán a Babadook volt a utolsó ilyen intenzív filmélményem; végre ismét egy remek, full nagybetűs HORROR.


Az összetétel roppant egyszerű: ügyes, látványos és beszédes fényképezés, tökéletesen dramaturgiára szerkesztett, modern zene, a jump scare-ek teljes nélkülözése, sablonsztori helyett zsigeri, látvány-orientált sztori. Annyi negatívumot azért most is látok, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a végén kicsit túltolják a pornót, és így nem teljesen arányos az egész játékidőhöz nézve. Pedig csodálatos a felvezetés, magyarázat nélkül kapunk mindent, csak a látványra kell koncentrálni. Tökéletesen működik a rémálomszerű érzés, dramaturgiailag is jókor dob vissza az időben, totál behúz, magával ránt, meg minden amit ilyenkor szoktak mondani. Hátborzongató. Az, hogy kicsit túlságosan elmerül az erőszakban, azért megbocsátható bűn, mert nem lehet azt mondani rá, hogy ne lenne indokolt. Ha már egyszer egyfajta pokolba sikerül betekintést nyernünk, hát megkapjuk, hogy milyen is az, úgy igazából. Az istenített, látvány-orientált giallok jutottak eszembe. Suspiria, meg ilyesmi. Számomra sehol nincsenek ehhez képest.   8/10

Megjegyzések