2014. november 10.

Interstellar

Csillagok között
Christopher Nolan (2014)

Átverve érzem magam. Nem véletlen, mert amit Nolan csinál a film első 2/3 vagy inkább 3/4-ében, azt ma csak ő tudja Hollywoodban. Gyönyörűen felépített, felcsigázó történet, elképesztő izgalmakkal. De Nolan - most már biztosan tudhatjuk - megalomán és egyre inkább úgy néz ki, hogy nem tud betelni a nagyzolással. Egy konkrétan meghatározható ponton túl (az öt dimenziós kocka), egyszerűen hitelét veszti, meseszerűvé és komolyan vehetetlenné válik. Átcsap egy szentimentális, producer-vezéreltnek tűnő, csöpögős, idilli drámába, pedig egészen addig földhözragadtsága miatt volt a legérdekesebb. Nolannek eddig se volt erőssége a szentimentalizmus, de nálam most végképp elvetette a sulykot.


Körítésről, a megvalósítás mikéntjéről beszélni gyakorlatilag felesleges. Hans Zimmer orgonainváziójától eldobom a hajam, a képek egyszerre hétköznapiak és nagyratörőek, a színészek kötelezően jók. De végeredményben ez szinte semmit sem ér. Nem tudok másképp gondolni rá, mint egy hatalmas, kihagyott lehetőségre. Hihetetlenül jó film lehetett volna. Anne Hathaway, a szeretet időn és téren átívelő mivoltát taglaló monológja még épp átcsusszan a léc felett és a Matt Damon féle pálfordulás is még hihető lenne a történet extravagánsságának köszönhetően. A fokozás kényszeredett tempója miatti hiba, hogy a fagyott bolygó elhagyásáig direkt mellőzött idő probléma egyből milyen sürgőssé válik. Ám még ez is mind megbocsátható lett volna. Az ötdimenziós kockában történt megvilágosodás, a szeretet fontossága, a film egyedüli tanulsága. Határozottan felötlött bennem a gondolat, ehhez - bárminemű nagyképűség nélkül állíthatom - elég jó érzékem van, hogy itt kell végének lennie. De nemhogy vége nem lett, hanem helyette egy minősíthetetlenül giccses, szinten aluli, méltatlan (hogyan fokozzam?) parádévá olcsósodik. Még odafigyelni is nehezemre esett.
Ha az ominózus esetig a hibákat is beleszámítva 8/10-es volt az élmény, az utána következő borzalom nem kaphat jobbat 4/10-nél. Összességében nem tudok jobbat adni 6/10-nél. Hát így múlik el a világ dicsősége.

2 megjegyzés :

  1. AúúúJesszusne! Mindig is kedveltem az űreposzokat! Abban reménykedem, hogy egy kicsit koncentráltabban hozza majd a Battlestar Galactica élményt. Persze a vége felé az is elszállt egy kicsit, de én mindig is kedveltem amikor a vallásfilozófia keveredik a sci-fi-vel. Nemistudomakkormostez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez van. A többieket olvasva azért nem mindenkinek ilyen markánsan ambivalens élmény. A film nagy része zseniális, de sajnos a vége iszonyúan lehúzza. Méltatlan és felháborító, hogy ilyen meseszerű katyvasszal zárnak le egy ilyen potenciális mesterművet.

      Törlés