The Hobbit: The Desolation of Smaug
A hobbit: Smaug pusztasága
Peter Jackson (2013)
Biztos én vagyok a kifordított és kövezzetek meg érte, de egyszerűen nem vágom a nagy elégedetlenkedést. Ahogy egy gyerekmeséből a hazájukért küzdő csoportot varázsolnak és összekapcsolják egyszerű, de logikus lépésekkel a grandiózus Gyűrűk Ura történettel, szerintem több, mint kielégítő.
Mindenki tudja, hogy csak a pénzért nyújtották el három részre, mindenki tudja, hogy Tolkien egyéb történetei mellett saját kútfőből is írtak hozzá jócskán, és ezt - szerény véleményem szerint - sokan nem bírják megemészteni. Szó ami szó, bizonyítanom se nagyon kell, én is ellene vagyok az efféle kontár tevékenységnek és a céltalan akciódömpingnek. Ám, ami jó az jó, dacból nem fogom nem elismerni az érdemeit. Bard háttértörténete és Tauriel egész karaktere ugyanúgy a félig-meddig újrakreált világ szerves részét képezik. És igen, rengeteg az akció, sokszor tényleg tét nélkül, a cselekmény szempontjából feleslegesen gyakják egymást, a látvány és a koreográfia viszont mindenért kárpótol. Martin Freeman jópofáskodása, Smaug fantasztikus karaktere és látványa, az egyszerre izgalmas, vicces és ötletes akciók, Tóváros kidolgozottsága és még sorolhatnám a pozitívumokat. Ugyanazok a történetelemek kerülnek elő, ugyanolyan típusú karakterek ismétlődnek, ha ezek egyszer már olyannyira el tudták varázsolni a népeket, akkor most vajon miért váltanak ki ennyi ellenszenvet? Összetett kérdés és nem én leszek aki megválaszolja. Nem megyek végig a hülyébbnél hülyébb kifogásokon se. Annyit viszont mondok, hogy ennél kereshetnének jobb tárgyat is a gyűlölködésükhöz a hozzám hasonló önjelölt megmondóemberek, mert ha valami, hát ez nem érdemli meg.
Csak ismételni tudom magam: nehéz lesz kivárni a következő részt. 8/10
szerk. 2014. szept. közepe: Megnéztem újra, most angolul és jelentősen több hibát (leginkább ismétlést) véltem felfedezni. Sajnos ez csak 7/10.
Peter Jackson (2013)
Biztos én vagyok a kifordított és kövezzetek meg érte, de egyszerűen nem vágom a nagy elégedetlenkedést. Ahogy egy gyerekmeséből a hazájukért küzdő csoportot varázsolnak és összekapcsolják egyszerű, de logikus lépésekkel a grandiózus Gyűrűk Ura történettel, szerintem több, mint kielégítő.
Mindenki tudja, hogy csak a pénzért nyújtották el három részre, mindenki tudja, hogy Tolkien egyéb történetei mellett saját kútfőből is írtak hozzá jócskán, és ezt - szerény véleményem szerint - sokan nem bírják megemészteni. Szó ami szó, bizonyítanom se nagyon kell, én is ellene vagyok az efféle kontár tevékenységnek és a céltalan akciódömpingnek. Ám, ami jó az jó, dacból nem fogom nem elismerni az érdemeit. Bard háttértörténete és Tauriel egész karaktere ugyanúgy a félig-meddig újrakreált világ szerves részét képezik. És igen, rengeteg az akció, sokszor tényleg tét nélkül, a cselekmény szempontjából feleslegesen gyakják egymást, a látvány és a koreográfia viszont mindenért kárpótol. Martin Freeman jópofáskodása, Smaug fantasztikus karaktere és látványa, az egyszerre izgalmas, vicces és ötletes akciók, Tóváros kidolgozottsága és még sorolhatnám a pozitívumokat. Ugyanazok a történetelemek kerülnek elő, ugyanolyan típusú karakterek ismétlődnek, ha ezek egyszer már olyannyira el tudták varázsolni a népeket, akkor most vajon miért váltanak ki ennyi ellenszenvet? Összetett kérdés és nem én leszek aki megválaszolja. Nem megyek végig a hülyébbnél hülyébb kifogásokon se. Annyit viszont mondok, hogy ennél kereshetnének jobb tárgyat is a gyűlölködésükhöz a hozzám hasonló önjelölt megmondóemberek, mert ha valami, hát ez nem érdemli meg.
szerk. 2014. szept. közepe: Megnéztem újra, most angolul és jelentősen több hibát (leginkább ismétlést) véltem felfedezni. Sajnos ez csak 7/10.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése