Spoorloos

Nyomtalanul
George Sluzier (1988)

Tényleg üt a vége. Ennyit írnék, ha egy mondatban kéne jellemeznem. Vagy találóbb megfogalmazásban: Sajnos csak a vége üt. Egészen addig, amíg sikerül eljutni a ledöbbenésig, pusztán a kíváncsiság hajt, hogy vajon mégis mi történt. A főszereplő lelki és fizikai bolyongása - ami a játékidő nagy részét kiteszi - cseppet sem élvezetes. Sivár a képi világ és a rossz arcú szereplők amatőr játéka se tölti meg tartalommal. Minden afelé a gondolat felé terel, hogy itt volt egy ötlet, amihez aztán írogattak ezt-azt, hogy talán majd elmegy.   5/10