Play
Play - Gyerekjáték
Ruben Östlund (2011)
Az elején direkt többször otthagyja a kamerát behúzandó az embert a filmbe, mint egy kis Tarr Béla. Csak sajnos nem érzem funkcionálisnak. Ha egyébként is a 100%-os realitásra játszik, felesleges és lehet, hogy épp ennyi az a játékidő, amit sokallok tőle. Ezen túl fantasztikus a megvalósítás, mintha tényleg a valóságot látnám. És ez a valóság roppant elgondolkodtató.
A gyerekek olyanok amilyenek. Jó őket nézni és noha ők csinálják és miattuk, értük történik az egész hercehurca is a zárásban, de amivel a játékidő 95%-a telik (vagyis jó 100 percben), mind csak a felvezetés az igazi, felnőtt konfliktushoz. Kicsit más nézőpontból, tehát ők a probléma gyökere, de a társadalomban a felnőttek szintjén lehet elkezdeni konfliktuskezelést. Erre akar itt Ruben Östlund remek meglátással rávilágítani. Komoly állásfoglalás nincs, szerintem jobb is, de a kérdésfelvetés mesteri. Erről tényleg hosszasan lehet és érdemes beszélni. 7/10
Ruben Östlund (2011)
Az elején direkt többször otthagyja a kamerát behúzandó az embert a filmbe, mint egy kis Tarr Béla. Csak sajnos nem érzem funkcionálisnak. Ha egyébként is a 100%-os realitásra játszik, felesleges és lehet, hogy épp ennyi az a játékidő, amit sokallok tőle. Ezen túl fantasztikus a megvalósítás, mintha tényleg a valóságot látnám. És ez a valóság roppant elgondolkodtató.
A gyerekek olyanok amilyenek. Jó őket nézni és noha ők csinálják és miattuk, értük történik az egész hercehurca is a zárásban, de amivel a játékidő 95%-a telik (vagyis jó 100 percben), mind csak a felvezetés az igazi, felnőtt konfliktushoz. Kicsit más nézőpontból, tehát ők a probléma gyökere, de a társadalomban a felnőttek szintjén lehet elkezdeni konfliktuskezelést. Erre akar itt Ruben Östlund remek meglátással rávilágítani. Komoly állásfoglalás nincs, szerintem jobb is, de a kérdésfelvetés mesteri. Erről tényleg hosszasan lehet és érdemes beszélni. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése