Jutalomutazás

Dárday István (1974)

Talán nem megyek messze azzal, ha a román újhullám őseként tekintek rá. Sajnos a románé és nem a miénk, azon egyszerű és roppant szomorú oknál fogva, hogy nálunk ilyen nem létezik. Hát mit lehet tenni, ha mi ebben is töketlenebbek vagyunk. A humorérzék kicsit más és kevésbé direkt, a filmes mechanizmusok kevésbé kiforrottak, de ez mind a korából ered. Más nézési állapotot igényel, egy sokkal szabadabb, kötetlenebb helyzet az ilyen realista korkép. Nem lehet úgy elveszni benne, mint egy mai általános mozifilmben, legalábbis nem úgy, mert folyamatosan sokkol a nosztalgia. Meglepő módon nem csak hiteles, de ma is érvényes minden egyes képkockája. Az ihletettség rendkívüli, áldott időszakában, sikerült azon emberi tulajdonságokat, azon társadalmi kapcsolatokat elkapni, amik kapásból visszarepítenek az időben és egyben ragyogóan jellemzik a politikai rendszer közéletre való hatását is. Sokkal többet ad, mint amire számítani lehet.   8/10