Rush

Hajsza a győzelemért
Ron Howard (2013)

Nem szép kifejezés, de rohadt nagy seggnyalás ez a film. Leegyszerűsített ábrázolása a kornak és a két, egymástól nagyban különböző riválisnak. Tökéletes egyensúllyal mutatja be a pálya-közeli személyiségüket, nem ítélkezik felettük, de nekünk se ad rá fikarcnyi lehetőséget sem. A pályán kívüli életük végig fókusz nélkül marad. Illetve majdnem, mert nők azok például vannak. Persze szépek, pia is van meg minden ami kell, de azon kívül, hogy egyik csak az előbbieket szereti, a másik meg mindegyiket habzsolja, nem derül ki nagyon róluk semmi bővebb. A Forma-1 világát laikusok szemével láttatja, de ez mondjuk nem feltétlen nagy gond. Nyilván közönségfilmnek készült, ez érthető módon kötöttséggel jár. Ugyanakkor akad előnye is. Például, hogy rohadt hangos. Gyönyörű hallani a motorokat, etéren tényleg látni az igyekezetet és az odafigyelést. A szokásos autós-filmes problémától, a jelenetek agyonkaszabolásától viszont nem tudnak elszakadni. Váltó, sisak, felfüggesztés, pálya, pálya, váltó, nő, sisak, másik sisak, pálya, váltó... Beleszédül az ember. Még mindig várom a filmet, ami végre egyszer hosszú másodpercekre képes mutatni egy igazi autót mozgás közben. Nem olyan nagy kérés ez szerintem. A képi világ ezen túlmenve is problémás. A szűk helyszínek mellett a folyamatos rázoomoltság-érzés (költségspórolás?), és az irdatlan mennyiségű CGI autó zavar csak jobban. Lehet, hogy nekem rossz a szemem, de igazi autót kb állva látni csak benne.

Na, de legyen elég, most megregulázom magam, mert a rossz szájízt nem érdemli meg. A problémái ellenére végtelenül jóindulatú készítmény. Kiegyensúlyozott, hollywoodi mércével mérve pont ott visszafogott (dráááma), ahol zavaró szokott lenni. Le a kalappal a készítők előtt, hogy túl tudtak lépni önmagukon. Forma-1 kedvelőnek kötelező, ám mindenkinek érdemes lehet. Ha másért nem, legalább azért, hogy meglássák, régebben sokkal többről szólt ez, mint körbe-körbe kergetőzni halál unalmasan.   6/10